A mosoly, amely semmibe se kerül, de sokat teremt,
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják,
És nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle,
És senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek,
Világosság a szomorkodónak.
És a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára,
Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsön adni vagy ellopni,
Csak önként odaadni!
Ha már valaki túl elfáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon,
Akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak,
Aki maga már nem tud mosolyogni.